Tegnap délután bevágódtam a boltba venni két zsemlét a gyereknek a másnapi suliba menetelhez. A kisboltokban (és szépen lassan az összes nagy üzletben is) ugyebár nem olyan nagyon véletlenül az a szokás, hogy a pénztárakhoz pakolják az édességeket, hátha a nap végére amúgy sem mindig jókedvű szülő még lesz olyan szerencsés, hogy végig hallgathatja a gyereke visítását, mert a kölök addig ordít, amíg nem kap valamit. Természetesen ilyenkor a többi sorban álló szánalommal néz végig az ideg összeroppanás szélén álló anyán, aki kétségbeesetten próbálja felállítani az ekkorra már földön fetrengve toporzékoló büdös kölyköt. Visszagondolva a dologra szerencsésnek mondhatom magam, mert az én gyerekem a csokiért vagy éppen valami egyéb nyalánkságért való harcot sose vitte eddig, mert alapjáraton be volt nála állítva a program és tudta, hogy ebben a csatában nem nyerhet. Nem úgy, mint a tegnapi vörös fejű megfékezhetetlen törpe, aki fényesre mosta a kabátjával a pénztár előtti padlót. Eme csodálatos bolti szösszenetre értem az üzletbe, átléptem a fetrengő kölykön és mentem a zsemlékért. Közben néhány gondolat lefutott bennem és eszembe jutottak az én lányom általi hisztik, amelyekből szerencsére nem volt túl sok. De mit is tehetsz, ha nem vagy ilyen szerencsés és hisztis a gyerek?
1., Kapd el még a legelején és tereld el a figyelmét valami szokatlan dologgal. Ha sikerül még a hiszti teljes betöltődése előtt elterelni a gondolatait a totális dührohamról ez is elég lehet ahhoz, hogy ne törjön ki féktelen ordítás és a gyerek lehiggadjon.
2., Ne veszítsd el az önuralmad. Tudom, hogy most könnyű nekem ezt mondanom, hiszen a lányom már 10 éves elmúlt, de a nyugalom itt is nagyon fontos. A ” Ne üvölts már…..!” helyett inkább kérd meg, hogy ismételje meg csendesebben, hogy mit szeretne.
3. Ha mégis megtörténik a kitörés és földhöz vágja magát és már a szó szoros értelmében fetreng, tegyél úgy, mintha észre sem vennéd és lépd át, majd menj tovább. A meglepetés ereje hatni fog rá. A módszert alkalmaztam már én is a lányomnál, de az alapötlet anyukámat dicséri, aki megcsinálta velem ugyanezt. Amikor a gyerek észre veszi, hogy nem ér el semmit a cirkusszal szépen lehiggad és a történetnek vége.
4., Ha olyan helyen őrjöng, ami veszélyes lehet számára vidd arrébb, nehogy megsértse magát! És hagyd, hogy tegye a dolgát, de emellett tedd Te is a saját dolgodat. Semmiképpen se engedj a “lelki terrornak”!
5., Víz! Az én gyerekkoromban ez még simán belefért a normális nevelési módszerek kategóriájába, de napjainkban sokak szerint biztosan nem helytálló. Amikor aprólékként neki álltam cefetül balhézni rám szóltak, hogy fejezzem be, mert baj lesz. Természetesen dacból sem hagytam abba a hisztit, hát kaptam… Vizet a nyakamba méghozzá jó sokat. A meglepetés ereje természetesen hatott és a hiszti hüppögés közepette abba is maradt. Ettől még drasztikusabb volt, mikor hideg zuhanyra voltam hivatalos a fürdőkádba, felöltözve. A következő hisztéria alkalmával, elegendő volt megmutatni egy szódás üveget vagy megemlíteni a zuhanyzási lehetőséget és csend lett.
+1 lehetőség, ami ma már nem elfogadott, mert a gyereknek ugyebár jogai vannak. Csapj a fenekére és hagyd, hogy ordítson kedvére! Így legalább lesz is neki miért!
Tudom, hogy akad közöttük drasztikus megoldás, de hidd el, hogy nagyon hatékonyak. A magam részéről jó anyának tartom magam, a kis-nagy lányom pedig imád. A módszerek közül alkalmazásba volt helyezve azért nem egy, sem kettő, de ettől nem lettem kevesebb. Sőt a csajszi leszokott a hisztiről.
( U.i.: A módszerek között több is akad, amely hisztis felnőtteken alkalmazva is nagyon hatékony.)
Kommentek