Régóta morfondíroztam már ezen, de mindig elodáztam a gondolatot, hogy blogot írjak. Végül miután ma beszélgettem a kolléganőmmel, aki gyakorlott a blogírásban hoztam egy döntést, miszerint bár marhára elfoglalt vagyok, (sok esetben azt sem tudom hol is áll a fejem) mégis jó lenne valami hasznos dologgal eltölteni az időmet, mialatt pihenés címszóval ülök esténként a gép előtt. A tv immár 128. alkalommal adja le a már tucatszor általam is megnézett filmeket, amelyek a könyökömön jönnek ki. A politikát nem kívánom nézni, bőven elég érezni a hatásait a mindennapokban, bár hozzáteszem igyekszek arról sem tudomást venni. A celebek sem érdekelnek, mert az életüknek és annak színvonalának semmi köze az enyémhez, mint ahogyan az átlagemberekéhez sem, így ez a téma is kilőve. Sokszor egészen késő este is ébren kukorékolok, mialatt a családom alszik ezerrel. A kutya lábai is ilyenkor az ég felé néznek már, hanyatt fekve félig betakarózva alszik a párom mellett az ágyban, igazából onnan se nagyon hiányzok, nélkülem is kiváló HD minőségben horkolnak ketten versenyt. Na szóval! Mivel esténként általában nagyon ráérek és kedvem se nemigen van már holmi házimunkával babrálni (Na meg persze amúgy is csak csendben lehetek, ha a fejem nem szeretném elválasztva tudni a testemtől.) eldöntöttem, hogy írni fogok. Ez menni is fog nekem, mivel elég jó beszélőkével áldottak meg fentről, bár a családom is nevezhető sok mindennek, de a hallgatag jelző ezek között biztosan nem szerepel, így a szövegben akad rendesen öröklött tényező is. Egyebek mellett pedig annyi minden jó és rossz történik körülöttem, hogy ezt le kell írnom valahová megőrizve így a jövőnek a ma történéseit, amolyan “Szilvisen” rögzítve.
Szóval írás. A bevezető ezzel készen is van. Folyt. köv. holnap. Hozom nektek a kis családom. 🙂
Kommentek